Tapasztalataim az ovális lánctányérral 1.

Régi vágyam volt kipróbálni hogy milyen ovális lánctányérral tekerni, hát most eljött az idő, megérkezett a várva várt lánctányér az absoluteBLACK műhelyéből. Mondjuk nem most tekertem először ovális tányérral, de korábban csak a kétes hírű biopace rendszert volt szerencsém kipróbálni, az egyik vintage montimon ilyen szett van. A biopace egyértelműen nem jött be, előnyét nem éreztem és cserébe fájt tőle a térdem is. Korábban volt egy kis áttekintő cikkem az ovális lánctányérokról, de arra gondoltam, hogy a tapasztalataimmal kiegészítve és kis tudományos maszlaggal átitatva csinálok egy ennél bővebb leírást ezekről a rendszerekről. Ez nem egy cikk lesz, inkább egy kis sorozat ahogy gyűlnek a tapasztalatok, így most ez az első rész csak a konkrét tesztelt darabról és az eddigi minimális tapasztalataimról fog szólni.

Pár napja érkezett meg a csomag amit annyira vártam, benne lánctányér és lánc vezető. A hosszútávú terv az ősz vagy tél folyamán az, hogy a 2×10-es hajtás rendszerről átállok 1×11-re, ennek első lépése hogy most elöl már csak 1 lánctányér lesz a bringámon, de változatlan fogaskeréksorral és váltóval hátul, tehát 1×10 rendszer. Hátul a sor jelenleg 11-36-os, így a két lánctányérom közül a kisebbik, 28-as került fel ami pontosan 4 foggal több mint ami eddig elöl volt. A fogaskerék oválissága miatt ez azt jelenti, hogy a holtpontokon 26 fogasnak érezhető a hajtás, míg azokon a részeken ahol a taposási fázis a legerősebb, ott 30 fogas méretnek. Ez persze azt is jelenti, hogy ahol eddig éppen fel tudtam tekerni, ott valószínűleg ezzel már nem fog menni, hiszen akárhogy is nézzük ez mindenképpen több fog mint ami eddig volt. A jövőben majd hátra nagyobb emelkedésű sort tervezek feltenni, plusz lesz még egy sebesség, így a legkisebb áttétel kb ugyanolyanra vagy akár kisebbre is kihozható.

A lánctányér felszerelésének legnehezebb része az volt, hogy le kellett szedni a régi lánctányérokat. Ezek még sose voltak leszedve és elég durván meg volt húzva az összes csavar. Ettől eltekintve semmilyen nehézséget nem jelent, a gyártó még videót is elérhetővé tett az oldalán a felszerelésről ha esetleg nem lenne egyértelmű. A többi szerelési művelet inkább bontás volt, leszedtem az első váltó összes alkatrészét és ha már így szétkaptam a dolgokat, akkor persze mindent megtisztítottam. Ez a kisebbik lánctányér a kis fogaskerék helyére megy, így elég bután néz ki a nagy fogaskerekek feleslegessé vált konzolja, de hát ez van. A nagyobbik tányérom majd ezekre kerül már, de az csak akkor fog felkerülni ha hátul a nagyobb emelkedésű 11-es sor lesz fent, addig az túl nagy lenne. Vettem lánc leesés gátlót is a szetthez, de ez sajnos nem igazán kompatibilis a bringámmal, beleér a láncba. Majd egy kicsit lehet hogy reszelgetek rajta és akkor jó lesz, egyenlőre azt se tudom mennyire lesz rá szükség, az XT váltó elég nagyot feszít, szóval majd kiderül hogy leesik-e a lánc ha durvulok lefelé.

Ebbe a cikkbe még az első pár tekerés tapasztalata fér bele, hiszen ennél többet még nem is mentem vele 🙂 Amikor kijöttem a műhelyből és elindultam, olyan érzésem volt mintha szaggatna a hajtás, nagyon furcsa volt tekerni. Kezdésnek még akkor este feltekertem a Gellért-hegyre, csak hogy kipróbáljam milyen felfelé menni vele. Igazából sokkal nem lettem előrébb, mivel oda felfelé a beton nem túl meredek, a középső fogaskerekeknél kisebb áttétel nem nagyon kell nekem, így nem annyira tudok még erről nyilatkozni. Azóta még pár városi tekerés is volt, ez arra elég volt hogy egyáltalán ne érezzem úgy hogy szaggatottan megyek, teljesen elfelejtettem hogy bármi is változott. Azért a kezem néha keresi a bal oldali váltókart, főleg lefelé mikor már nem tudok rátekerni ezzel az áttétellel.
Összességében eddig tetszik, megszoktam azt hogy ilyen, de az éles bevetés még hátra van, holnap tekerünk egyet a Börzsönyben, majd ott elválik hogy hosszú távú barátságot kötünk-e.

Update: a folytatás erre.