Szeretem a 90-es évek próbálkozásait, amikor még szabadabban gondolkoztak a gyártók és a cikkünk tárgyához hasonló érdekes MTB gépek születtek. Utólag persze könnyű mindig okosnak lenni, tehát ezeket a formákat azért a helyén kell tudni kezelni, a mérnököknek a mainál 25 évvel kevesebb tapasztalatuk volt.
Az minden esetre látszik a koncepción, hogy rengeteg cső állt rendelkezésre 🙂 A sok össze-vissza elem ellenére légies hatása van a váznak mivel a csövek vékonyak. A bringa színe nekem kifejezetten tetszik, ritka és ugye a sáska is zöld, így minden stimmel. Amikor a bringa készült, nagy divatja volt az emelt láncvillás megoldásnak. Szerintem azon kívül hogy akár szíjhajtással is használhatnánk (de hol volt még az akkor…), nem sok értelme van, cserébe a hajtómű kevésbé lesz merev. Nem véletlenül tűnt el ez a vázforma.
A felső rész kicsit túlépítettnek tűnik, valószínűleg az örök életnek tervezték.
Érdekes részlet az első fék, egy korai V fék látható a bringán, valamint az akkori divatnak megfelelő fék merevítő patkó. Gyerek koromban ez volt az elsődleges tuning amit a fékeken alkalmaztunk, de persze akkor még teljesen indokolatlanul, mert a fékeink olyan gyengék voltak hogy teljesen felesleges volt a merevítés 🙂 Ezen a képen látható, hogy ez még nem az a később elterjedt mechanikai megoldás, kicsit más elven működik, de arra már rájöttek hogy egy hosszabb erőkarral egész jó fékhatás érhető el.
A hátsó fék klasszikus patkó, az ilyen rendszerek közös ismertetőjegye hogy gyakorlatilag csak jelzés értékkel fékeznek. Persze ezt mai szemmel mondom, akkoriban azért más volt a viszonyítási alap.
A nyeregcső viszont dropper post rendszer, de nem egészen olyan mint a maiak. Egy rugó feszíti a nyerget felfelé, a mozgatáshoz a kioldó kar a nyeregcső bilincset oldja. Ez a megoldás nem volt túl elterjedt, de mint látható, azért előfordult. És hát ennek a technikának a fejlesztését is el kellett valahol kezdeni, ha senki nem próbálja ki ilyen egyszerű verzióban, akkor most nem tartanánk a jelenlegi megoldásnál. És hát lehet hogy 25 év múlva ezen is mosolyogni fogunk, mert jön valaki aki kitalál valami sokkal jobbat. A nyeregcső végén egy nagy kedvenc, a Selle Italia Turbo nyereg.
Az biztos hogy ez egy szép bicikli akármilyen furán is néz ki, tetszenek a részletek rajta és láthatóan a kor prémium kategóriáját képviselte.
A képek forrása ahol találsz még pár más gépet is.: http://www.vintagemtbworkshop.com/1989-mantis-valkyrie.html