Tegnap felmerült egy kérdés az esti bicikli szerelés közben, miszerint az ipari csapágy vagy a kónusz jobb? Erre a kérdésre természetesen nincs egyértelmű válasz, de a különbségek, előnyök és hátrányok alapján mindenki eldöntheti mire teszi a voksát.
A két rendszer közös része, hogy gördülőcsapágyat alkalmaznak. A kónuszos rendszer biztosan golyós csapágy, az ipari csapágyas kerékagy több különböző gördülő elem típussal is lehet (henger, tű, kúp stb.). Szerintem sokak számára az se egyértelmű hogy mit is takar az ipari csapágy kifejezés, és mi a különbség a kónuszos rendszerhez képest. Az ipari csapágyazás nagyon jól hangzik és így könnyen eladható, míg a kónuszos rendszer hagyományosnak lehet mondani és így kevésbé érdekes egy prospektusban.
Szóval az ipari csapágy attól ipari, hogy az egy különálló részként külön egységet képez és kiszedhető a kerékagyból. Például valami ilyesmi.:
golyós ipari csapágy
A kifejezés, hogy “ipari” nem feltétlen a minőségére utal, ahogy ezt sokan hiszik, tehát ebből is van jobb és rosszabb minőség. Éppen ahogy kónuszos megoldásból is, tehát többek között ezért se lehet kijelenteni hogy az egyik jobb mint a másik. Az, hogy az ipari csapágyazás egyre elterjedtebb, nem annak köszönhető hogy annyival jobb lenne, inkább annak köszönhető hogy gyártás szempontjából gazdaságosabb és egyszerűbb. Az ipari csapágyat kiválasztják a katalógusból a minőségi igénynek megfelelően, az agytestet pedig a csapágyhoz méretezik. A kettőt csak össze kell rakni, nem kell nagyon sokat görcsölni rajta, a tervezésnél és az összeszerelésnél is egyszerűsödik a képlet. Ez persze eddig csak a gyártónak jó, bár elméleti síkon az egyszerűbb gyártás az árat kellene hogy csökkentse (ez nem feltétlen van így). Amiért jó lehet neked, az a karbantartásmentesség, de ez csak egészen addig igaz, amíg a csapágy el nem kopik, ilyenkor ugyanis az egészet kell cserélni. Lehet hogy nem fogsz ezen meglepődni, de sok esetben a csapágy csak elméletileg cserélhető. Ugyanis mire lecseréled, addigra a gyártó már rég nem forgalmazza a típust, alkatrészt meg még kevésbé, a csapágy boltban meg nem biztos hogy kapsz megfelelő méretet. A gyártónak nem érdeke hogy ezt a problémát meg tudd oldani, neki jobb ha veszel egy újat amikor tönkremegy.
Ha ugyanezeket a szempontokat a kónuszos rendszerre is megnézzük, akkor elmondható hogy a gyártás és összeszerelés bonyolultabb, a tervezés összetettebb. Az ilyen rendszerek karbantartás igénye biztosan nagyobb, időnként utána kell állítani és zsírozni. A gyakoribb gondozásért cserébe hosszú élettartamot, jobb gördülési tulajdonságokat kapsz, és ha kopik a rendszer, akkor a golyók cseréje és a kónusz után húzása megoldást jelent a problémára.
A fentiekből szerintem látható, hogy mindkét rendszernek vannak jó és rossz oldalai is, lehet ugyanúgy jót és rosszat is alkotni bármelyik rendszerrel. Ami miatt én a kónuszos rendszert preferálom – sok régi nagy nevű gyártó mellett – az a hosszútávú fenntarthatóság, és azonos gyártási minőség melletti jobb gördülési tulajdonságok. Ami nálam még szempont, hogy kerékcsapágynak az olyan megoldás felel meg igazán, ami axiális és radiális irányban is terhelhető, ezt a kónuszos rendszer alapvetően tudja, míg az ipari csapágyas csak akkor, ha a beépített csapágy radiax típusú. Kis mértékű tengely irányú terhelést minden ipari csapágy elvisel a felépítéséből adódóan, de amit nem ilyen irányú terhelésre terveztek, az nem bírja hosszútávon. Az igazsághoz hozzá tartozik hogy nem éri ilyen irányban nagy terhelés a kerékcsapágyat, de sok kicsi sokra megy alapon idővel tönkreteszi a csapágyat ami nem alkalmas erre a célra.
Természetesen érdekelne a Ti véleményetek is, kérlek szavazzatok!
Betöltés ...A kónuszos kerékcsapágy karbantartásáról már készült egy cikk korábban, olvasd el ha gondolod.
Kocsis László
Nekem a hagyományos kónuszos csapágyak közelebb állnak a “szívemhez”. 🙂
A konstrukció jó kiforrott technika,viszont nekem problémát okoz a megfelelő minőségű csapágyak beszerzése.Ha valaki tud olyan honlapot ahonnan lehet rendelni jó minőségű régebbi kerékpárokba való minőségi hagyományos csapágyakat ill pedálokat, akkor megírhatja.
A régi csepel,favort ill. német bicikli csapágyai jó minőségűek voltak,de pl. egy hónappal ezelőtt vettem új csapágyat a kontrafékes bicikimbe és 1 hét alatt széttört benne 2 golyó.(pedig jó volt beállítva)
Az ipari csapágyas MTB-kel nem volt eddig rossz tapasztalatom,Hosszú ideig jól működnek.
Ez igaz a pedálokra is.Egy ipari csapágyas pedál jó sokáig,de a mai india hagyományos csapágyas pedálok 1 évet bírtak nálam.
De ez inkább minőségi probléma,mert a régi csepel és szovjet bicikli pedálok több évig hibátlanul működtek.
A mai városi emberek szerintem nem szeretnek biciki szerelésssel foglalkozni ill. nem értekenek hozzá,inkább kerékpár szervizbe viszik a gépüket.Ezért hosszú távon az ipari csapágy ki fogja szorítani a hagyományosat.
skipy
Azt nem gondolom hogy az ipari csapágyas rendszer kiszorítaná hosszútávon a kónuszost, mert az olcsó kínai kategóriában egy csapágy árából gyártanak 3 pedált 🙂 A prémium kategóriában szintén nem gondolnám hogy ez így lenne. Az viszont valóban igaz, hogy az átlagember nem áll neki kónuszt állítani, és így a számára készült termékekben növekszik és növekedni is fog az ipari csapágyas termékek aránya.
Zsolti
Alapvetően ipari csapágy hívő vagyok, mert elegem van a rengeteg szívásból a kónusz beállításával. (Megjegyzem, eddig csak 1 sebességes Csepel tanyabájkjaim voltak, most akarok venni valami normális tracking-et, lehetőleg úgy, hogy én rakom össze) Elszörnyedve tapasztaltam, hogy ezeknek a csapágyaknak, ami a kerékpárokon iparinak neveznek, semmi köze az ipari csapágyakhoz. Az ipari csapágy ott kezdődik, hogy 6205! Mármint hogy bemegyek egy SKF boltba, és a csapágyon lévő szám alapján veszek egy mérethelyes csapágyat kb 1000-1500Ft-ért. Lehet, hogy a kerékpár boltban kapható xy márkájú 10-20.000Ft-os jóval kisebb gördülési ellenállású, meg 3 grammal könnyebb, meg úgy válogatták meg az anyagokat, hogy az a legjobban passzoljon a kerékpáros felhasználáshoz, de akkor is…. Ha nincs SKF száma, akkor az valami ipari csapágynak látszó tárgy! És sajnos azt tapasztaltam, hogy ilyen túlárazott, ipari csapágynak látszó tárgyakat akarnak letolni az ember torkán. Szóval lehet, hogy mégiscsak maradok a kónusznál, és 1.) vagy a shimanó kónuszai jóval jobbak a csepelénél, és nem fogok vele szívni, 2.) vagy, –
bár 25 éve javítom a saját és családom biciklijeit – elviszem szerelőhöz beállíttatni a kónuszt, 3.) vagy megtanulok kónuszt beállítani, mert az eddigi szívásaim a nem helyes beállítás miatt voltak. Remélem az 1-es pont jön be.
Petrenko
Jobb a kónuszos rendszer. Nemhiába a shimano nem hajlandó iparicsapágyas rendszereket gyártani. A kónuszos ugyan bonyolultabb karbantartásra szorúl ( steril szerelési környezetre) egy 10 ezer forintos Xt shimano agyat úgy öltem meg hogy poros szemcsés zsírt raktam bele véletlen. A kónusz beállítást ha megtanulja az ember meg a karbantartását akkor nem igen fog ipari csapágyasat venni.
Jani
Ipari csapágyas országúti kerekeim vannak 3 éve. Körülbelül évente 2500 kilómétert gurulok. Gyakorlatilag egyszer kellett cserélnem az első kerékben őket mert beáztak. (nem volt tömítve gyárilag) Amióta ki vannak cserélve nincs probléma velük. Amíg kónuszos volt a kerekem bizony volt hogy kicsit lógott, kicsit szorult. Nekem az iparis egyszerűbbnek tűnik. A pedál csapágyak kivételével minden iparis már a kerékpáron.
Kínai csapágyat ne, és kínai SKF-et sem, inkább a Koyo csapágyat ajánlom mindenkinek.