Ez most egy kicsit személyesebb jellegű bejegyzés, de nyomokban azért biciklis részleteket is tartalmazhat 😉
Összefoglalva a hétvégét, volt egy Balaton kerülés szombaton, meg egy Mátra maraton rövid táv bejárás, de kezdjük sorban szépen a péntekkel. Szóval úgy alakult, hogy szombatra meghívást kaptam egy Balaton kerülésre egy jótékonysági esemény keretében, amivel a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat részére gyűjtöttünk, 10km-ént 1000 Ft-ot. A kör megvolt, így az utalás hétfőn esedékes 🙂 Az esemény facebook oldala egyébként itt található.
Nem kifejezetten az eseményhez kapcsolódik, hogy pénteken kora este a 19 órás vonattal indultam Balatonfüredre, a vonaton rengeteg más biciklis társaságában. A vonaton kb az út felétől nem ment a beltéri világítás, így nagyon hangulatosan sötétben utaztunk. Füred előtt a világítást sikerült helyreállítani, így nekem már nem volt nagy szenvedés a leszállás, de előtte egy srácnak segítettem aki lámpa nélkül indult el. Nem teljesen értem hogy lehet így elindulni egy esti vonattal, de feltételezem hogy az állomáson lakik és nem kell onnan tovább tekernie??! 😀 Az utolsó fél órában beszélgettünk a velem szemben ülő utassal, pontosabban ez inkább úgy nézett ki hogy ő kérdezett, én meg válaszoltam. Az igazsághoz hozzá tartozik hogy.:
- Nem szoktam “idegenekkel” csak úgy szóba elegyedni
- A lány csinos volt, kicsit zavarba hozott a kérdéseivel
- Rengeteget kérdezett, ráadásul olyanokat hogy “Miért pont a biciklizés?” – erre még visszatérek
Szóval a lényeg, hogy úgy meg voltam illetődve, hogy a sisakomat és a kesztyűmet sikerült a vonaton hagyni… A sisak fáj, a kesztyű nem annyira. Több esés nyomán ki volt szakadva, és vállalhatatlanul büdös volt 😀 Szóval majd írok a MÁV csodálatos ügyfél szolgálatának, hátha valaki leadta mint talált tárgy.
Szolgálati közlemény: Dóri – a lány a vonatról – esetleg ha megtaláltad és elhoztad a sisakom, kérlek jelentkezz! 😀
Hát ennyit a vonatos témáról, térjünk vissza a kérdéshez amire köpni-nyelni nem tudtam.: Miért pont a biciklizés? Az egészhez valahogy úgy jutottunk, hogy ebben az évben eddig több mint 7000 km-t tekertem, ami azért elég sok (mennék én többet is ha lenne időm rá), és így felmerült a kérdés hogy miért ez a sport. Szóval akkor kínomban csak annyit mondtam hogy nem tudom, de gyerek korom óta ezt csinálom. Ami így kb megállja a helyét, amióta biciklizni tudok, azóta le se lehet szedni a bringáról, de ez nem az ok, ez csak egy tény. Ez a kérdés felém kicsit olyan, mintha a házi macskától megkérdeznék hogy miért kapja el az egeret? Lehet hogy nem jó a példa, de a lényeg hogy annyira magától értetődő tény hogy biciklizek, hogy nem is gondolkoztam még ezen úgy igazán. Azóta persze agyaltam ezen, volt időm amíg tekertünk a Balaton körül. Szóval így utólagosan a válaszom:
A biciklizés maga a szabadság. A tudat lenyűgöző, hogy bárhova eljuthatok vele a földön, csak rajtam múlik merre fordulok a következő sarkon. Ha akarom megnyugtat, ha akarom felpörget, univerzális gyógyszer a testnek és léleknek, de erős függőséget is okoz.
Kb ezt fogalmaztam meg magamnak, de lehet hogy ezen majd még finomítok.
Na ennyit a vonatozásról, nézzük a másnapot, a Balaton kerülést. A személyes célom annyi volt, hogy az este 7 órakor induló vonatot érjem el visszafelé. Mivel én mentem is vissza szombaton Budapestre, ezért az összes cuccomat cipeltem is körbe, többek között egy nagy bicikli lakatot és a ruháimat, így egy kis plusz súllyal a csomagtartón álltam neki a körnek. A többiek vasárnapra is maradtak, így nem cipeltek felesleges terhet. Ez egyébként így esély kiegyenlítős volt, belefért az a kis plusz súly, de azért éreztem hogy nehezebb tekerni vele. A biciklim se túl ideális betonra, a széles rücskös gumik nem annyira gurulnak jól. A körülmények ellenére úgy gondolom jó időt mentünk, 9 és fél óra menetidő és kicsit több mint 1 óra szünet. A távot 6 óra után fejeztük be ketten az esemény ötletgazdájával, még egy sör is belefért a vonat indulásáig. A többiek kb akkor értek körbe amikor én a vonattal haza, már sötétben. Nekik egyébként ez sokkal nagyobb érdem, nekem mondhatni rutinművelet 200km körüli táv letekerése. A szervezést, az ötletet köszönöm Lacinak, jövőre is megyek 🙂
Vasárnapra a terv a Mátra maraton rövid táv bejárása volt a BringaBandás sporttársakkal. Ez alapvetően nekem nem kellene hogy kihívás legyen, de a héten eleve elég sokat tekertem, szombaton a Balaton kör és kevés alvás, így nem voltam igazán formában. Amúgy a pálya szerintem kifejezetten jó, nagyon megszerettem a Mátrát. Általában a rövid távra azt mondom hogy kezdőknek is vállalható, itt azért úgy gondolom sok tili-toli lesz annak aki nincs igazán jó erőben. Szóval a pálya nehéz, sok a meredek technikás szakasz felfelé és lefelé is, de cserébe nagyon élvezetes és a környezet is nagyon szép.
Szolgálati közlemény 2: Nixi, elindulsz, nem rinyálsz! 🙂
Az egyik szakaszon egy kidőlt fa alatt-felett másztunk át éppen, amikor megjött mögöttünk egy másik montis csoport Benkó Barbival az élen, így a hegy tetejéig csatlakoztunk hozzájuk. Ez azért tök jó élmény volt, akárhogy is nézzük bringás körökben ismert név, meg hát jelenleg a világ ranglista 19. helyén áll. Szóval ha másért nem, akkor ezért megérte elmenni ma a Mátrába. Azért egy kicsit fáradt vagyok, elég volt most ez a rövidtáv is. Ha nem borul be, és a többiek megszavaznak egy sípálya mászást, akkor azért elmentem volna, de nem kívánta a testem 🙂
Sok eltévedéssel és ácsorgással így nézett ki a nap.:
A maratonnal kapcsolatosan múlt héten még azt gondoltam, hogy az előtte lévő napon esedékes Tisza-tó kerülést követően hajnalban áttekerek a rajthoz (70km), és úgy nyomom le a hosszútávot, de azt már látom hogy ez elég beteg ötlet lenne a terep ismeretében. Szóval ezt még valahogy végig kellene gondolni, majd kiderül még hogy lesz.
Szóval ennyit a hétvégéről, pár perc és véget ér ahogy ez a bejegyzés is ezzel a mondattal 😉
