Minden lánc csere alkalmával elgondolkozom rajta hogy valamit csak kellene kezdeni ezekkel az elhasznált bicikli alkatrészekkel… A gondolatot általában tett nem követi, szépen berakom ezt is egy zacskóba a többi közé.
Aztán jön egy Ultegra lánc és ezt már csak tényleg nagy lelki fájdalom árán tudnám kidobni. Hát így került a lánc a mosóba, majd a megfelelő méretre igazítás után Fanni kezére karkötőként. Hát el tudna képzelni ennél szebb nyugdíjas időtöltést magának egy lánc? Nem hiszem 🙂