Időnként ha van egy pár percem, akkor átfutok pár bicós blogot és hírportált, így találtam valamikor rá Michael Embacher bicikli gyűjteményére, ennek egyik darabját és az egész oldalt ajánlanám nektek. Az oldalon van mire csorgatni a nyálat, minden kategóriában vannak gyöngyszemek, nem tennék hozzá mást, böngésszetek.: http://embacher-collection.at/
A cikk témája az egyik számomra legszebb darab a túra biciklik kategóriájából kb 1954-ből az AFA gyárából. Ha visszagondolok hogy még gyerek koromban (mondjuk a 80-as – 90-es években) is csak a biciklik kis része volt váltós, hát még rugós felfüggesztésű, akkor el lehet képzelni hogy az 50-es évek közepén egy 3 sebességes láncváltós, elöl-hátul rugós biciklivel a lakótelep királyává választottak volna 🙂 Mondjuk valószínű hogy a vásárló közönség nem a lakótelepen tengette az életét, de ez egy másik kérdés. Szóval a gépet ezen a linken meg lehet lesni.:
http://www.embacher-collection.at/radseiten/7-1-AFA-en.html
A képeken látszik hogy elöl-hátul 1-1 valószínűleg rugó-acélból készült rugós tag biztosítja a kényelmes haladást, valamint a stucni is rugós feszítést kapott. Csillapításról persze itt még nincs szó, de valószínűleg így is kényelmesebb mint egy teljesen merev konstrukció. Nem próbáltam még ilyen biciklit (jó lenne egyszer), de gyanítom hogy ez a megoldás egy ilyen nyúlós massza hajtás érzetet ad. Rugós stucnim volt régebben, arról tudom hogy nem sok haszna van a valóságban azon kívül hogy nehezíti a biciklit.
A sebesség váltásról 3 sebességes váltó “rendszer” gondoskodik. Ez ma már eléggé viccesnek tűnik a 11 sebességes rendszerek világában. Érdemes megnézni a váz hátsó részéről készült közeli képeket is, látszik hogy a láncfeszítő még nem a váltó része volt, egy külön külső rugó húzta a váltó-kanál felső pontját. Maga a bowden a váltó mozgó részét egy rúdon mozgatta ki-be, itt még szó se volt arról hogy a váltó lekövesse a fogaskerekeket és a láncot lehetőség szerint fix távolságra feszítse a fogaktól. Szóval érthetőbben nem volt több forgáspont és így a mai váltókra jellemző átlós mozgás, csak ki-be mozdult a mozgó rész.
Érdekes részlet még a fékről készült közeli képeken is van. Egyrészt maga a féktest olyasmi mint a V-fékek rendszere, de máshol van a forgáspontja és így a fékpofa megfelelő irányba mozgatásához a felső rész pont a V-fékekkel ellentétesen kifelé mozdul. Látszik a képeken hogy a fék felett van egy kis hengeres alkatrész, ebbe megy a fékbowden és húzásra a henger két vége egymástól távolodva a fékpofát a felnihez nyomja. Az akkoriban kapható patkó fékekhez képest ez a megoldás biztosan jobb fékhatást eredményezett, másrészt jellemzően 1 forgáspontosak voltak az akkori patkó fékek ami azzal járt hogy a pofák aszimmetrikusan mozogtak a felni felé.
A bicó többi része is minőségi, szépek a fékkarok, a láncvédő. Gyakorlatilag minden alkatrészen látszik hogy végiggondolt, tudatos tervezés eredménye, és ami mechanikailag szép, az általában esztétikus is. Jó nyálcsorgatást!
