Van olyan hogy egy rutin műveletnek tűnő hajtómű karbantartás rémálommá válik, a 10 perces munkából fél órás kínszenvedés lesz egy beragadt ék miatt… Pár napja én is így jártam. Szedtem már szét pár ékes hajtóművet, a beragadt alkatrészek kiszedésében is van már pár éves rutinom, de van hogy semmilyen rutin megoldás nem segít, ilyenkor jönnek a barbár megoldások. Szerencsére csak az egyik oldali hajtókarral jártam így, a másik simán lejött. Azt sejtettem hogy valaki már próbálkozott előttem az ék kiszedésével, mert a fejen látszott hogy ütötték már párszor. Persze rajtam nem szoktak az ilyen dolgok kifogni, meg hát fél munkát nem végzek, szóval nem volt kérdés hogy valahogy szétszedem. Azért volt fontos, többek között, mert a hajtókarral “egybenőtt” csapágy szét volt hullva, szóval valahogy a cseréhez szét kellett választani.
A hagyományos kúszó olajos, melegítős és kalapálós megoldásokon túlestem, aztán más megoldás hiányában befogtam az állványos fúróba a kart, és kifúrtam az éket. Ha ilyesmire kényszerülsz, akkor jó ha tudod, hogy kézi fúróval nem érdemes próbálkozni, lecsúszik az ékről. Szerencsére az ékek viszonylag puha anyagból vannak, így a fúrása nem túl nehéz. Arra kell figyelni, hogy a hajtókarba ne fúrj bele. Szóval kis fúrás, ellenőrzés, majd így tovább addig amíg kifúrod addig a részig, ahol felfekszik az ék. Ezután már a másik oldalról kicsit ütögetve ki kell esnie simán, és folytathatod is a 10 perces munkát laza fél órával később 🙂
