Giant Reign 1.5 GE 2018 teszt

Mindig is akartam egy enduro montit, de eddig valahogy nem adódott úgy az élet hogy ezt a vágyamat beteljesítsem. Tulajdonképpen most is csak a saját lustaságomnak és döntésképtelenségemnek köszönhetem hogy lett. Az történt, hogy még tavasszal adódott a lehetőség, hogy jó áron szerezzünk be a Bringaszigettől Giant bicikliket, ugyanis a Bringabanda új támogatója lett az üzlet. Valamiért akkor nekem eszembe se jutott hogy enduro irányra rámenjek, a Giant választékából a Trance-re kértünk és kaptunk is árat. Ez amúgy egy trail kategóriába sorolt bringa, lényegében az enduro és az xc között valahol. Nagyon rá voltam pörögve eleinte, de aztán valahogy addig húztam a teszt lehetőség keresését, a méretekkel való babrálást, hogy kiment az utolsó kedvezménnyel megvehető darab is. Kicsit el voltam szomorodva, de már annyira ráfeszültem a témára, hogy elkezdtem nézegetni a használtakat. Aztán a használtak között ott figyelt egy régebbi Reign. Addig-addig barátkoztam vele, amíg megszerettem a formáját ami nekem először őszintén szólva nem tetszett. Kis egyeztetés a Bringaszigettel, aztán már csak számolni kellett a napokat hogy mikor érkezik meg a kis drágaság. Elképzelhetetlenül sok idő 2 hét, ha arról van szó hogy mikor kapod már meg a biciklidet, úgy telt mint a tanítási év utolsó hete, visszaszámlálással.

Általában nevesítem a bicikliket is, meg a tárgyakat amik kedvesek nekem. Ebben az esetben elég könnyen adódott a Regina, mivel a Reign nagyon hasonlóan hangzik és hát jobbnak láttam női nevet adni neki, így sokkal jobban hangzik ha azt mondom hogy Reginával tekertem 🙂

Ami már az első úton nagy pozitív csalódás volt a bringával kapcsolatosan, hogy egyáltalán nem volt az az érzésem hogy megszakadok felfelé a mászásokban. Sokkal jobban tekerhető, mint amit gondolnál ha ránézel, vagy csak megnézed a paraméter listában a rugóutat (ami elöl-hátul 160mm). A Giantnál Maestro névre keresztelt, évek óta reszelgetett hátsó felfüggesztés rendszer talán az egyik legjobb ami jelenleg a piacon elérhető, legalábbis hajtáshatékonyságot tekintve biztosan. A hátsó tagon ugyan van lock lehetőség, de szinte sose használom, mert tekerés közben nincs nagy pogózás, csak ha kiállok a nyeregből. Ha már így a hátsó tag szóba került, ez egy Fox Float DPX2 Performance darab, három állású lockolási lehetőséggel, de sajnos nem remote módon. Ami nehéz volt, az a megfelelő nyomás eltalálása. Eleinte azt hittem túl puhán használom, a kisebb ugratókon is annyira beült, hogy az út 90%-át kihasználta. Így hát elkezdtem felfelé nyomni a nyomást, de ez a tendencia nem változott, vagy én lettem egyre bátrabb az ugratókon 🙂 Szóval emeltem a nyomáson, egészen addig amíg már túl keménynek éreztem, de az ugrókon így is 90% környéki utat kihasznált, pedig akkor még nem annyira ugrottam vele nagyokat (igazából most se, de növekszik szépen). Szóval arra jöttem rá, hogy felesleges túlfújni, a rugóút utolsó negyedére úgy is felkeményedik annyira hogy nem fogom felütni.
Az első teleszkóp beállítása jelentősen könnyebb móka volt szerintem, a villa egyébként egy Fox 36 Float Performance típus, szerintem álom a mozgása. Nyilván lehetne Kashima bevonatos, de nem vagyok ennyire nagyravágyó, na meg profi se hogy számítson ez a különbség. A villán is megvan a lock lehetősége, de itt is ugyanaz igaz mint a hátsó tag esetén.: ritkán van rá szükség, maximum a közepes állásba szoktam átrakni mászáskor.

Ami a hajtás rendszert illeti, 1*12 sebesség áll rendelkezésre. Elöl gyárilag 32 fogas lánctányérral szerelik amit én egy ovális darabra cseréltem, mert azt szoktam meg. A váltó és a 10-50-es kiosztású sor is SRAM GX Eagle széria, ezzel szerintem bárhol fel lehet mászni vele. Amihez kevés, ott már nagy eséllyel amúgy is az elejét fogja emelgetni, szóval szerintem tökéletes választás. A sor egyébként leszedve megdöbbentően könnyű a méreteihez képest, kíváncsi vagyok meddig fogja bírni. Előzőleg amúgy nem nagyon használtam SRAM váltást (csak nagyon régen), elégedett is vagyok vele meg nem is. A váltó pontosan működik, de ez talán manapság már alsób kategóriákban is elvárás, szóval nem meglepő. Ami nekem nem tetszik, az a váltókar. Hozzászoktam a Shimano karoknál elérhető két irányú lefelé váltó karhoz, de ezt csak hüvelykujjal lehet hergelni. Amúgy maga a váltó kar integrálva van a fékkarra, szóval nincs teli bilincsekkel a kormány, valamint a karon a váltó két pozícióban rögzíthető, tehát be tudod úgy állítani hogy kényelmes legyen.

Ebben a kategóriában a dropper post-os nyeregcső már alapnak számít, ebben a bringában a Giant saját terméke van, bovdenes húzással és a vázban elvezetve. Amúgy az összes többi kábelezés is a vázban van vezetve, ez egyrészt esztétikus, másrészt a csövek sérülését is meggátolja, szóval király. A bringa egyetlen gyenge pontja nálam a fék, és hát csak a belső kábelezés akadályozott meg benne hogy lecseréljem (majd télen, most inkább használom és hozzászokok). Szóval ez fék szintén Sram, konkrétabban a Guide RS modell. A fékerővel és az adagolhatóságával nincs probléma, de a nyomáspont valahogy nem az igazi. Akárhogy is állítgatom, túlságosan bent fog, pedig van benne olaj is elegendő. Nincs túl jó híre ennek a féknek, hát szerintem ez teljesen megalapozott, sajnálom hogy ez került rá, de majd változtatok rajta.

A kerekek 27,5-es méretűek, a felnikre pattintott gyári gumik elég agresszív mintázatúak, elöl Maxxis Shorty, hátul Maxxis High Roller II 2.5 és 2.4 szélességben és természetesen Tubeless rendszerként. A gördülési ellenállásuk betonon nyilván nem túl jó, de a tapadással nincs gond mászás vagy lejtőzés esetében sem. Betonon amúgy is csak annyit kell használni, amennyit feltétlen muszáj. Amit a kerekekkel kapcsolatosan még megjegyeznék, hogy a Giant P-AM2 felni elég sérülékenynek bizonyult, már az első bikeparkos napon látszódott rajta egy kis ütés amit valami kő okozott. A működését nem befolyásolja, de kíváncsi leszek az élettartamára, lehet hogy ez lesz még a gyenge pont a rendszerben.

Amit még érdemes megjegyezni, hogy egy teljes értékű kulacs elfér a kulacstartóban, de csak akkor ha oldalról kifordítós kulacstartót teszel fel. Ez amúgy sok össztelós bringán van így, illetve sok olyan enduro gép is van, ahol egyet se tudsz berakni a hátsó tag elhelyezése miatt, szóval pozitívumként értékelhető a lehetősége. A kulacsnak elegendő helyet itt úgy tudtak csinálni, hogy a váznak van egy kis “hasa”, ez az ami nem tetszett korábban a formájában. Azóta amúgy már hozzászokott a formához a szemem, már-már szépnek találom. A színe és a minta is nagyon tetszik, bár a katalógus fotókon teljesen másként nézett ki mint a valóság.

Amióta megvan a bringa, kb 1500 km ment bele, minden méterét élveztem. Azóta Billy, az XC bringám kicsit mellőzött gyermek lett, szinte csak a versenyeken használom (kicsit bűntudatom is van emiatt…). Összességében csak a féken változtatnék a gyártó helyében, ez húzza kicsit le az egyébként nagyon jól átgondolt koncepciót.
Hogy megér-e ennyi pénzt, mint amibe kerül? Hát nem hiszem, hacsak nem vagy totál belebuzulva 🙂 Viszont 1-2 éves korában, az új ár feléért nem gondolkoznék rajta. Nem lesz valószínűleg semmi baj vele, annyira masszív cucc, hogy mindent kibír talán.