Egy nagyon szép, de könnyűnek éppen nem mondható kerékpáros túra útvonalat ajánlanék nektek, mely Szobról indul, majd az Ipoly völgyében halad tovább, és onnan Kemencét elhagyva folyamatosan délkeletre tartva Vácig tart. A túra hossza kicsivel 100km alatti, de elég sok az emelkedős rész, így nem sorolnám a kezdőknek ajánlható kategóriába. A túra első fele viszont kezdőknek is bátran vállalható. A tájak gyönyörűek, az autó forgalom minimális, és nincs messze Budapesttől, így merem ajánlani hétvégi kikapcsolódásnak.
Ipoly völgye kerékpártúra
Szobra mi vonattal érkeztünk Budapestről, a túra hossza miatt reggel 8 óra körüli vonat indulással. Ezen a vonalon általában sok biciklis közlekedik, így érdemes kicsit korábban kimenni az állomásra hogy biztosan legyen helyünk. A MÁV szerencsére ezen a vonalon felkészültnek mondható és kb minden vonaton van bicikli szállítási lehetőség. Szobon a vasútállomástól balra kell elindulni, aztán a 12-es útra szintén balra kell ráhajtani és Letkés irányába haladni. Ez az út legforgalmasabb része, de ezt se mondanám vészesnek, az úttest is elég széles. Letkés után ez a forgalom is eltűnik, innentől tényleg nagyon kellemesek a körülmények. Vámosmikoláig nagyjából emelkedő mentes az út, amit fák öveznek, így a nagy meleget is enyhítik kicsit.
Aki nem szereti az emelkedős jeleneteket, az most forduljon el, vagy fogja be a szemét 🙂 Kemencéig az út sok emelkedős szakaszt tartalmaz, de arra kell gondolni, hogy ahova feltekersz, onnan le is fogsz gurulni! Kemencére már lejtős úton lehet begurulni.
Mi Kemencén megálltunk pihenni egy kicsit, egyrészt mert szép kis település, másrészt mert innentől ismét emelkedős szakasz vezet majd át Diósjenőre. Aki fogékony az ilyesmire, annak ajánlom a kisvasút megtekintését, illetve aki kezdőként indult el a túrán, az esetleg innen visszafelé haladhat Szobra. A településre begurulva a kerékpárút ki van táblázva, jobbra kell kanyarodni egy visszafordítóval még a városközpont, illetve a templom előtt. Mi begurultunk a központig, mivel nem vettük észre a táblát, de ez a kis kitérő megéri. Ha nem akarsz egy kicsit se kerülni, akkor a lejtős szakasz erős balos kanyarjában figyelj közvetlenül a templomnál, ott ahol az egyik képen látható sötét sárga épület található.
Kemencén találtunk egy nagyon hangulatos helyet is, közvetlen a bicikliút mellett van az elágazás után nem sokkal. Itt kellett volna ebédelnünk, mert kemencében sütnek mindenféle finomat, de sajnos délelőtt még nincs rá lehetőség. Viszont a hely annyira hangulatos, hogy érdemes betérni meginni egy üdítőt vagy sört. Amikor ott jártunk, a helyi nagy öregek is ott voltak, jó hangulatban beszélgettünk velük kicsit az útvonalról és a helyi dolgokról. Az udvaron volt letámasztva egy sárga Csepel (talán Túra) bicikli, először azt hittem hogy az udvar dekorációja. Aztán mikor elkezdtem fényképezni, akkor kiderült hogy a tulajdonos mögöttem támasztja a pultot és kortyolgatja a sört. Elmondása szerint a biciklit kéken vette, de sárga festéke volt, így alakult ilyenre. Nekem nagyon tetszett. A kormány kivételével eredeti darabnak tűnik. A helyről a továbbiakban meséljenek a képek.
A vendéglátóhelyről folytattuk az utat a völgy felé. A patak feletti hídon kell átmenni, a kisvasúttal párhuzamosan vezet be az út az erdőbe Diósjenő felé. Még kemence területén jártunk, amikor felfedeztünk egy helyet, ahol a patak átfolyik az úton. A gyalogosok részére van híd, de autóval a helyiek keresztül mentek rajta. Gondoltam ha autóval megy ez, akkor nekem biciklivel is fog 🙂 Sikerült is, átmentem és vissza, legalább volt haszna hogy a 29er-el indultam el aznap. Ezt nem feltétlen ajánlom kezdőknek, elég mély gödrök és nagy kavicsok vannak a mederben.
Kemencén érdemes jól feltankolni itallal és valami út szélén elfogyasztható étellel vagy csokival, mert innen kb 17 km emelkedős erdei szakasz következik. Az út nem túl meredek a legtöbb helyen, de a hosszú erőltetett menet azért kiveszi az energiát. Az erdős szakasz kezdeténél jelenleg figyelmeztető tábla van kihelyezve, ez arra figyelmeztet, hogy az úton akadályok lehetnek. Kidőlt fák nyomait láttuk, de egyébként jól járható a szakasz. A fák között szerencsére nincs meleg, és a szép táj kárpótlást jelent az emelkedőkért. A hegy tetején egy nagy rétről már látszik Diósjenő, addig már csak gurulni kell.
Diósjenőn mi megálltunk ebédelni, van étterem, bolt és kocsma is 🙂 Innen Nógrád felé kell tovább haladni, az útról látszik a Nógrádi vár is. Opcionálisan fel lehet tekerni, de szerintem lentről is ugyanolyan szép, így nem mentünk fel 🙂 Nógrád után az előzetes tervünk az volt, hogy Nőtincs, Ősagárd, Penc, Rád és Vác útvonalon haladunk tovább. Az élet nem úgy hozta, ugyanis elnéztünk egy kanyart, és Nógrádon végig követtük az utat. Ha a leírt terv szerint szeretnél menni, akkor még a település elején balra a 2-es út táblát kell követni. Azt javaslom nézd meg térképen, illetve ha valaki tudja milyen erre, akkor várom kommentben.
Szóval itt még nem tudtuk, de rossz irányban haladtunk. Áttekerünk Nógrádon mindig arra, amerre az út vezetett a Hunyadi, majd Kossuth utcán át a vasúton. Innen felfelé vezetett az út, ez kicsit gyanús is volt, mert előre nem számoltunk már jelentős emelkedővel. Itt az út megint bevezetett az erdőbe, aminek már tényleg gyanúsnak kellett volna lennie, de ha már elindultunk arra, akkor kitartottunk a döntésünk mellett. Akkor jöttünk rá, hogy rossz irányba haladunk, amikor a betonút egy kastélykert bejáratába torkollott, és egy zúzott murvás betonút nyílt jobbra belőle. Ki is volt táblázva hogy kerékpáros útvonal, így kis tanakodás után elindultunk rajta. Már jópár perce mentünk itt, amikor tudatosult bennünk hogy inkább vissza kellett volna fordulni, ugyanis háromból két bicikli országúti volt. Az út jó állapotú, de nagy kavicsos murvával van leszórva, lehet rajta menni vékony kerekű biciklivel, de minimum valamilyen trekking ajánlott. Szóval itt két fő hosszan sétált, a 29er MTB ismét jó választásnak bizonyult (az út 90%-a beton volt, szóval amúgy meg nem).
Az út néhol elég meredek, de a megfelelő biciklivel kellemesen járható. A földút másik vége Szokolyán a Fatornyos Fogadó bejáratánál van. Innen hosszú lejtmenet jön szerencsére, egészen Kismarosig a kisvasút alsó végállomásáig. Ez az út nagyon kellemes, az útminőség nem a legjobb ugyan, de azért ki lehet kerülni a kátyúkat.
A lejtő végén az alagúton áthajtva balra kell haladni, innen majdnem végig van bicikliút Vác felé. Ennek az útnak az állapota az utóbbi években elég sokat romlott, az ugratóról nem is beszélve. Erről sajnos nem készült kép, de ha odaérsz biztosan fogod tudni mire gondolok. Egy kb 1 méter magas rámpa a bicikliúton, amit sikerült kb 45 fokos felhajtóval megépíteni. Pontosítok, nem bicikliút, mert előtte tábla jelzi hogy ez nem bicikliút, így hát lehet rajta ugrató is 🙂
Vácon mi a börtönig mentünk, itt kezdődik a sétány a Duna parton. A parton bőven van vendéglátóhely, lehet enni-inni-fagyizni. Innen a belváros felé kanyarodtunk egy kis városnézésre, majd a vasútállomásra tekertünk. A vonatok elég gyakran járnak, de szerintem kevés rajta a bicikli tárolásra alkalmas terület.
A túra útvonalat kezdőknek nem ajánlanám, mert sok benne az emelkedő, de aki ezen túl tud lépni, az cserébe szép tájakat, jó levegőt és minimális autóforgalmat bonyolító utakat kap.
Az eredeti útvonalterv letölthető, a leírás ettől kis mértékben eltér.
