Tegnap felmerült egy kérdés az esti bicikli szerelés közben, miszerint az ipari csapágy vagy a kónusz jobb? Erre a kérdésre természetesen nincs egyértelmű válasz, de a különbségek, előnyök és hátrányok alapján mindenki eldöntheti mire teszi a voksát.
A két rendszer közös része, hogy gördülőcsapágyat alkalmaznak. A kónuszos rendszer biztosan golyós csapágy, az ipari csapágyas kerékagy több különböző gördülő elem típussal is lehet (henger, tű, kúp stb.). Szerintem sokak számára az se egyértelmű hogy mit is takar az ipari csapágy kifejezés, és mi a különbség a kónuszos rendszerhez képest. Az ipari csapágyazás nagyon jól hangzik és így könnyen eladható, míg a kónuszos rendszer hagyományosnak lehet mondani és így kevésbé érdekes egy prospektusban.
Szóval az ipari csapágy attól ipari, hogy az egy különálló részként külön egységet képez és kiszedhető a kerékagyból. Például valami ilyesmi.:
golyós ipari csapágy
A kifejezés, hogy “ipari” nem feltétlen a minőségére utal, ahogy ezt sokan hiszik, tehát ebből is van jobb és rosszabb minőség. Éppen ahogy kónuszos megoldásból is, tehát többek között ezért se lehet kijelenteni hogy az egyik jobb mint a másik. Az, hogy az ipari csapágyazás egyre elterjedtebb, nem annak köszönhető hogy annyival jobb lenne, inkább annak köszönhető hogy gyártás szempontjából gazdaságosabb és egyszerűbb. Az ipari csapágyat kiválasztják a katalógusból a minőségi igénynek megfelelően, az agytestet pedig a csapágyhoz méretezik. A kettőt csak össze kell rakni, nem kell nagyon sokat görcsölni rajta, a tervezésnél és az összeszerelésnél is egyszerűsödik a képlet. Ez persze eddig csak a gyártónak jó, bár elméleti síkon az egyszerűbb gyártás az árat kellene hogy csökkentse (ez nem feltétlen van így). Amiért jó lehet neked, az a karbantartásmentesség, de ez csak egészen addig igaz, amíg a csapágy el nem kopik, ilyenkor ugyanis az egészet kell cserélni. Lehet hogy nem fogsz ezen meglepődni, de sok esetben a csapágy csak elméletileg cserélhető. Ugyanis mire lecseréled, addigra a gyártó már rég nem forgalmazza a típust, alkatrészt meg még kevésbé, a csapágy boltban meg nem biztos hogy kapsz megfelelő méretet. A gyártónak nem érdeke hogy ezt a problémát meg tudd oldani, neki jobb ha veszel egy újat amikor tönkremegy.
Ha ugyanezeket a szempontokat a kónuszos rendszerre is megnézzük, akkor elmondható hogy a gyártás és összeszerelés bonyolultabb, a tervezés összetettebb. Az ilyen rendszerek karbantartás igénye biztosan nagyobb, időnként utána kell állítani és zsírozni. A gyakoribb gondozásért cserébe hosszú élettartamot, jobb gördülési tulajdonságokat kapsz, és ha kopik a rendszer, akkor a golyók cseréje és a kónusz után húzása megoldást jelent a problémára.
A fentiekből szerintem látható, hogy mindkét rendszernek vannak jó és rossz oldalai is, lehet ugyanúgy jót és rosszat is alkotni bármelyik rendszerrel. Ami miatt én a kónuszos rendszert preferálom – sok régi nagy nevű gyártó mellett – az a hosszútávú fenntarthatóság, és azonos gyártási minőség melletti jobb gördülési tulajdonságok. Ami nálam még szempont, hogy kerékcsapágynak az olyan megoldás felel meg igazán, ami axiális és radiális irányban is terhelhető, ezt a kónuszos rendszer alapvetően tudja, míg az ipari csapágyas csak akkor, ha a beépített csapágy radiax típusú. Kis mértékű tengely irányú terhelést minden ipari csapágy elvisel a felépítéséből adódóan, de amit nem ilyen irányú terhelésre terveztek, az nem bírja hosszútávon. Az igazsághoz hozzá tartozik hogy nem éri ilyen irányban nagy terhelés a kerékcsapágyat, de sok kicsi sokra megy alapon idővel tönkreteszi a csapágyat ami nem alkalmas erre a célra.
Természetesen érdekelne a Ti véleményetek is, kérlek szavazzatok!
A kónuszos kerékcsapágy karbantartásáról már készült egy cikk korábban, olvasd el ha gondolod.
