Már réges-régen készült ez a kép rólam egy éjszakai biciklizés után. Az nem látszik rajta de pár nap múlva az orrom és a homlokom is belilult 🙂 Szóval ez úgy történt…
ónos eső esés
… hogy egyik este pár éve esett az ónos eső, aztán éjszakára elállt. Akkor még MSN-en írtunk kb egyszerre Gergő barátommal egymásnak hogy fel kéne menni a János-hegyre megnézni mennyire csúszik 🙂 És hát csúszott nagyon természetesen, nem is tudom mit gondoltunk…. Elég lassan jöttünk lefelé, de az egyik kanyar nekem így is sok lett, ezt már előre éreztem így dobtam is a biciklit és így külön-külön érkeztünk. Én a lábamon csúszva kaptam el egy fatörzset, a bicikli valahol máshol kötött ki. Jobb ilyenkor időben elhagyni a fedélzetet és sorsára hagyni a biciklit 🙂
Szóval így esett hogy a sisak ellenére a kilógó ágak megsebeztek és a saját bőrömön tapasztaltam hogy ónos esőben nem biciklizünk! (dehogynem, ma is azzal jöttem dolgozni)
Na és akkor még egy videó ami előkerült szerintem ugyanarról a télről, szintén János-hegy. kb 1:55 körül amikor átmegyünk a libegő alatt, akkor látszik hogy ez mennyire csúszott, állni is alig lehetett a lejtőn.
Jó móka ez, de vigyázzatok magatokra ha csúszik az út! 🙂
