Az emberek többsége csodálkozó arccal néz rám, amikor közlöm hogy ez a kedvenc biciklim. Ez a ronda? Hát igen… Nem a szépség a legnagyobb erénye, ez tény. Viszont azt szokták mondani, hogy a szépség a részletekben lakozik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a biciklit azért vettem meg, mert van rajta pár értékes alkatrész, gondoltam elpasszolom ezeket, a vázból meg csinálok egy szíjhajtásos városi gépet. Mivel a láncvilla emelt, ezért ennek semmi akadálya nem lenne. Aztán úgy alakult hogy elkezdtem használni és annyira megszerettem, hogy most nem akarnám eladni, inkább felújítom.
Steinbach bicikli
Hogy mit szeretek annyira benne? Kezdjük azzal, ami miatt megvettem.: Van rajta egy Campagnolo prototípus hajtómű. Ez az egy alkatrész kellett eredetileg a bicikliről, hiszen a többi nem túl meggyőző. Aztán amikor jobban megnézegettem, rájöttem hogy mai szemmel nézve is könnyű a bicikli, hát még ha azt is figyelembe vesszük hogy egy vintage MTB-t fogunk… Nagyon jó vele tekerni, bár a geometria nagyon 90-es évek. Pont ez a 90-es évek érzés ami miatt nagyon megszerettem a biciklit, csupa olyan alkatrész van rajta amire suhanc koromban csak csorgattam a nyálam. Mennyit adtam volna régen egy Magura hidraulikus abroncsfékért amikor mindenki cantilever fékkel szerelt biciklikkel mozgott?
És milyen jó érzés az, ha valamit megkaphatsz amit nagyon szerettél volna… Lehet hogy eltelt egy kis idő, de így jobban értékelem hogy egy régi csúcs-technikát birtokolhatok.
Mint említettem, a bicikli sorsa az lesz, hogy felújítom. Megpróbálom olyasmire csinálni amilyen gyárilag lehetett, de legalábbis korhű alkatrészeket fogok csak használni. Jelenleg ott tart a dolog, hogy jó lenne találni pár olyan képet ami az eredeti állapotot mutatja, de ezidáig nem találtam megfelelő forrást. Ha valaki tud mutatni eredeti képet, ne tartsa vissza!
