Úgy tűnik elkezdtem MTB maraton versenyekre járni… Na jó, igazából ez a második, de ezt sokkal jobban élveztem mint az elsőt Balatonfüreden. Ha olvastad az előző beszámolót, akkor azt gondolhatnád, hogy csak azért mert nem estem el 🙂 Amúgy ez is igaz szerencsére, de sokkal inkább azért, mert ez nekem való terep volt. Egyrészt a táv szimpatikus volt, 107 km terepen legalább nem az a távolság amit gyalog is megteszek, másrészt nem volt teli vízszintes unalmas részekkel, szinte csak felfelé vagy lefelé kell menni. Ami még jó a hosszú távban, hogy nincs tömeg, viszont az a maroknyi ember aki elindul, az nem az amatőr kategória jellemzően.
Szilvásvárad MTB maraton 2016
Mint a bevezetőből is kiderülhetett, a hosszú távra neveztem. Erre a távra azt mondják az okosak hogy elég kemény itt Szilváson. Ebben így visszagondolva igazat kell hogy adjak, nem sétagalopp. Az hogy a hosszúra neveztem, nagyjából két dolognak tudható be. Az egyik, hogy talán ebben vagyok a legjobb, kitartóan tudok lassan menni hosszabb távokon is 🙂 A másik hogy kellett egy referencia érték Salzkammergut előtt és ennél jobb referencia nem nagyon van jelenleg. Ja igen, ez talán nincs meg, de beneveztem Salzra a híres-rettegett A távra. Szóval az A táv kb ennek a duplája lesz, de nagyobb szintkülönbséggel, így a verseny során végig takarék tempóval mentem, kb szimulálva azt a tempót amivel akár kétszer is lenyomom ezt a távot. Szóval így lett az időm itt Szilváson 6 óra körüli, ezen lesz mit javítani jövőre. Amúgy mivel nem voltam még sose itt, ezért amúgy se lett volna túl okos dolog nagyon meghajtani, fogalmam se volt mi vár rám.
A túra tempó nagy előnye, hogy nézelődhetsz, megállhatsz az összes frissítő ponton, beszélgethetsz a versenytársakkal vagy a frissítő személyzettel akik ezt nagyon élvezik, hiszen egész nap ott ücsörögnek és segítenek. Nagy-nagy köszönet nekik ezúton is, nagyon elégedett voltam, az egyik helyen egy permetezős locsolóval még hűtő frissítést is kaptam 🙂 A verseny nagyon szép helyeken ment, az utak minősége is többnyire jó volt, nem volt hosszan nyomvályús szakasz se és olyan se ami unalmas. Na jó unalmas volt egy rész, egy mezei út ami viszonylag meredek és poros volt, ráadásul pont délben a legnagyobb melegben mentem rajta. Az összes többi kellemes mászóka vagy izgalmas gurulás volt, nem is nagyon van mit ezen tovább részletezni, nekem nagyon bejött.
A verseny vége felé összeverődtem egy sráccal, amennyire a meredek emelkedők engedték beszélgettünk kicsit. A legvégén az utolsó emelkedő tetején megbeszéltük hogy lent találkozunk, én gyorsabban megyek lefelé valószínűleg. Ez amúgy a technikásabb veretős részen így is volt, aztán murvás döngölt föld volt a legvége ahol én már csak úgy gurulgattam és így beért. A legvégén a befutónál egy parkolón vezetett át az út, hirtelen nem is láttam merre is van az út, így teljesen mögém ért, így még a legvégére csináltunk egy kis versenyt, 1 másodperccel előtte értem be. Ez amúgy tök jó volt, kellett még a végére egy kis sprint.
A célban a már-már megszokott BringaBandás csapat várt, akik amúgy Bánkúton frissítést is szerveztek nekünk. Visszafelé a kocsiban jól telt a hangulat, a többieknek is jól sikerült a verseny, mindenki hozta kb amit szeretett volna. Nevettünk egy sort azon, hogy a versenyt “aktív pihenésnek” neveztem, de ezt így is gondolom. Aki a hétköznapokat szerverek és egyéb számítástechnikai cuccok árnyékában tölti, annak kikapcsolódás ha egész nap tekerhet és nem kell mással foglalkozni. Olvassátok Nixi blogján is a beszámolót, aki pedig nem volt még Szilváson, az jövőre mindenképpen írja be a naptárba!