Kb. 1 hete írtam az új ovális lánctányérom felszereléséről, így eljött az idő hogy írjak róla pár sort. Az időjárás és a sok munka nem tett lehetővé csak egy nagyobb tekerést a Naszályban, de ez se volt annyira mérvadó, mert az előző napi szülinapozás miatt egy picit se voltam formában (értsd.: nagyon-nagyon másnapos voltam, vagy még aznapos inkább). Szóval a teljesítménnyel kapcsolatosan nem tudok érdemben nyilatkozni még. Ugyanakkor arról tudok, hogy teljesen megszoktam. Kezdetben úgy éreztem hogy lüktetve tekerek ahogy az áttétel nőtt és csökkent az ovális tányér miatt, de ez az érzés teljesen eltűnt. Pont ugyanolyan érzés így 1 hét használat után tekerni ezzel a lánctányérral, mint a teljesen kerek változatokkal. Ahol érezni a jelenlétét, az nagyon meredek emelkedők. Az egyetlen nagyobb tekerésen a Naszályban a meredekeket simán vettem vele annak ellenére hogy az elérhető legkisebb áttétel nagyobb a korábbi rendszertől. Ha nagyon meredek emelkedőn küzdesz felfelé, akkor olyan érzés mintha valami segítene. Mielőtt még ezt gondolnád, nem szereltem fel véletlenül elektromos meghajtást, annál jobban figyelek 🙂
Azért hogy a hátrányairól is szó essen, írok kicsit a negatívumokról is. Többen írják hogy hosszabb megszokást igényel és gyakran előfordul hogy kezdetben valakinek fáj a térde tőle. Hát ami azt illeti, nem vészesen, de én is éreztem a térdeimet kicsit. Ez valószínűleg két okból is jelentkezik nálam, az egyik a nagyobb áttétel ami miatt nagy meredeken kevésbé tudok pörgetni, a másik pedig maga az a tény, hogy az ovális tányér miatt a nyomó/húzó fázisban nagyobb erőhatás éri a térdet mint normál esetben. Azt gondolom hogy meg fogom szokni és ha megfelelő lesz a hátsó fogaskeréksor is, akkor ezzel nem lesz probléma.
A következő cikkben várhatóan már több tapasztalatom lesz, valamint addigra összeszedem a tudományos tényeket is. Igazán unalmasnak ígérkezik, remélem várjátok! 🙂
