A Vérkörről szóló beszámolómat egy idézettel kezdeném ami szerintem illeszkedik a helyzethez.:
A győzelemből csak keveset tanulhatsz. A vereségből viszont mindent. – Christy Mathewson
Ha még nem hallottál a Vérkörről, akkor elöljáróban csak annyit, hogy ez egy teljesítménytúra a Vértesben amit gyalog vagy biciklivel is lehet teljesíteni. A 77 km-es táv teljesítését az útvonalon megjelölt fákra rögzített QR kód leolvasásával tudod bizonyítani, az indító és a cél kódon kívül összesen 6 ilyen van. Elöljáróban ennyit a túráról, most pedig elmagyarázom miért is került a bejegyzés elejére az a bizonyos idézet.
Azt hiszem talán nyár közepe felé beszéltük meg Annával hogy megcsináljuk együtt a vérkört, mert az jó lesz nekünk. Sok leírást végigolvastunk, ezek alapján levontuk a következtetést hogy ez bizony nehéz, de azt is megbeszéltük hogy kemények vagyunk mint a kád széle, legalábbis keményebbek mint az átlag biciklis. Ami a felkészülést illeti, szerintem a saját átlagom felett teljesítettem:
- a biciklim rendben volt mivel a Mátra maratonra összekaptam
- elolvastam mindent ami fellelhető volt az Interneten
- letöltöttem a térképet és kipróbáltam előre a telefonomon
- vittem kaját
- előre megvettem a vonatjegyet
Szóval tőlem szokatlan módon felkészült állapotban indultunk meg Oroszlány felé vonattal, akkor még vidáman és kipihenten azzal a titkos reménnyel, hogy az eddigi legjobb női teljesítő idejénél kevesebb alatt nyomjuk le a túrát, és ezzel Anna nevét felvéssük a Vérkör oldalára. Előre lelövöm a poént: Ha-ha HA 🙂 Már ott gyanússá kellett volna váljon a helyzet, hogy nem találtuk meg elsőre az indító kódot tartalmazó táblát. Ez egyébként nincs elrejtve, csak rossz épületen kerestük… Ezt persze betudhatjuk kis kezdeti botlásnak, most jártunk először ott, és végül is csak egy épülettel tévesztettünk, ez a legjobbakkal is előfordul.
Ha a túránkat megfilmesítenék, akkor a kezdő QR kód leolvasását követően kezdődne a baljós zene, innentől kezdett szép lassan szétesni a kis álmunk. A hangsúly a lassún van, mivel szétesni is csak lassan tudtunk aznap 🙂 A városból gyorsan kitaláltunk a GPS tracket követve, itt még könnyű volt követni Margit (a GPS kisasszonyunk) utasításait. Az erdőbe beérve már a legelején megtapasztaltuk hogy itt bizony nem spóroltak a homokkal az ösvényeken, de szerencsére mindig volt opció a homokcsapdák kerülésére, ha vállaltad az út mentén telepített csalános szúrásait cserébe. Nem tudom hogy ez igaz-e, de állítólag homokszörnyek (un. Vér-homokszörny) is vannak, akik a beragadt biciklisekkel táplálkoznak. Jobb ha a csalánt választod 🙂
Homokszörny
Az első szakasz tartogatta talán a legkevesebb megpróbáltatást, többé-kevésbé vállalható volt az összes nyom, kemény 11km/h környéki átlaggal megérkeztünk Csákányospusztára és leolvastuk az első kódot. A kódok megtalálásával kapcsolatosan volt egy kis félelmem eleinte, de ha megtalálod a helyet, akkor nagyon egyértelmű lesz a festés a fán: egy nagy fehér négyzetben VK betűk.
Az első pontot elhagyva kellett volna gyanút fognunk, ez ugyanis egy völgyben van, innen nyilvánvalóan ki is kell jutni valamerre. Itt volt az első olyan szakasz, ahol sokat toltuk és emelgettük a bringát. Cserébe ez a szurdok gyönyörű látvánnyal kárpótolt minket, ha nem kellett volna sietni, akkor sok-sok csodás fotót tennék most a bejegyzésbe. A második ponton úgy gondoltuk hogy a sok tologatásban megéheztünk és ettünk valami kis apróságot, de itt már gyanús volt hogy idővel nem állunk túl jól. A kód leolvasásnál kiírt 9 km/h átlagunk sejtetett valamit, lényegében azt, hogy majdnem gyalog tempóval haladtunk. Ebben persze benne volt az is, hogy párszor eltévedtünk, nem mindig egyszerű az erdőben követni egy útvonalat amikor sok egymással párhuzamosan induló ösvény közül kell választani és Margit csak annyit mond be hogy fordulj balra… Jó tanulság, hogy a GPS mellett érdemes lett volna felírni a teljes túra leírást a turista jelekkel együtt, néha segített volna.
Tulajdonképpen itt még bíztunk benne, hogy biztos lesz olyan része az útnak, ahol a hátrányt be lehet hozni, de tulajdonképpen nincs ilyen. Nem részletezném az összes ellenőrző pontot, aki akarja majd megtapasztalja.
A teljesség igénye nélkül amolyan kifogásként felsorolnám hogy milyen tényezők hátráltatnak ha megpróbálod ezt a túrát.:
- Mászás egy szurdokban amiből a lehullott fákat az utóbbi 100 évben nem takarították ki
- Ugyanez visszafelé, csak hogy lefelé is ugyanolyan átlagtempót biciklizz
- Sziklás, mozgó köves részek
- Nagyon meredek szakaszok amik többségében tekerhetőek ha nincs rajta véletlenül semmi leküzdhetetlen akadály
- Futóhomok
- Vér-mókus, Vér-farkas, Vér-őzike stb 🙂
Az utolsó előtti pontnál már tudtuk hogy a szintidőt se fogjuk tudni tartani, ez amúgy 7 óra biciklivel. Innentől már nem is erőltettük annyira hogy siessünk, de persze ettől még a terepet le kellett küzdeni. Az igazi csapást az utolsó pont megtalálása jelentette, egyszerűen elgurultunk egyszer mellette és lementünk Várgesztesig ami teljesen feleslegesnek bizonyult. Itt már gondolkoztunk a feladáson, ami miatt nem tettük meg, az egészen egyszerűen az, hogy betonon visszatekerni hosszabb lett volna. Miután megtöltöttük a kulacsot, elindultunk az általunk helyesnek vélt nyomon a cél felé, majd az első nagy emelkedő tetején megláttuk a fán a VK festést… Gyorsan agyfaszt kaptunk (jó nem, az már hamarabb megvolt), beolvastuk a kódot és megindultunk a cél felé. A távot 8 és fél óra alatt sikerült megtenni, bőven a szintidőn kívül. Persze ebben már az is benne van, hogy a végén tényleg kirándulósra vettük a figurát. Leültünk kicsit enni az utolsó szakaszon, meg csináltunk pár teljesen vállalhatatlan fényképet magunkról, valamint pár vállalhatót a tájról ami azért tényleg megér egy kisötöst.
Vérkör utolsó szakasz
A nap végére már csak egy apró kis esemény tette fel a csillagot, az utolsó közvetlen vonatunk nem sokkal az állomásra érkezésünk előtt ment el, így várhattunk másfél órát a következő átszállásos járatra. Hát köszi, ez még hiányzott aznapra 🙂
Szóval a tanulság az, hogy alábecsültük ezt a túrát, ez nem egy maraton verseny ahol követed a jelölt utat és jó tempót tudsz tekerni. A tájékozódás és az eltévedések rengeteg időt adnak hozzá, plusz a nyomok se kifejezetten biciklizéshez vannak optimalizálva. Biztosan vannak olyan időszakok amikor vállalhatóbb az útvonal állapota, de ez most nem az volt. Praktikus lett volna valaki olyannal menni aki ismeri a környéket és segít, de ilyen ember nem állt rendelkezésre. Azt gondolom, hogy a Vérkör teljesítését biciklivel csak akkor ajánlanám, ha tényleg nem ijedsz meg az akadályoktól. A terep ismeretében nagy elismerésem mindenkinek akinek már sikerült ez, különösképp a lányoknak.
Azt hiszem soha többet nem megyek vissza a Vérkörre, de azért jövőre újra megpróbáljuk mert jó volt 🙂
