Mint írtam az előző cikkben, idén úgy alakult hogy a 2016-os Bringaexpot kétszer is meglátogatom. Csütörtökön a szakmai napon voltam, erről megpróbálok egy rövid beszámolót prezentálni nektek első körben a komplett biciklikre koncentrálva, majd a folytatásban a többire is kitérek.
Ami nagyon jó a szakmai napban, hogy nincs tömeg, ami kevésbé jó hogy még nem feltétlen van kész minden stand és a programok is erősen szakmai jellegűek. Az nagyon tetszett hogy a kiállítókkal jót lehetett beszélgetni, belemenni a műszaki részletekbe. Ilyenkor még mindenki türelmes, hiszen nincs tömeg és még nem kellett századszorra is előadni ugyanazt 🙂 Rengeteg a látnivaló és nagy a terület, nagyon sokat sétáltam egész nap. Ez igencsak furcsa számomra, nem szoktam 20 méternél messzebbre bicikli nélkül menni…
Nehéz lenne megmondani mi tetszett a legjobban, de talán kiemelném a Shimano standját. Maga a stand szellős, letisztult, nincsenek összezsúfolva a kiállítási darabok, talán már túlságosan is minimalista a dekoráció. Nem ezzel győztek meg, hanem a szakmai felkészültséggel. Éppen próbálgattam az új elektromos Shimano XTR váltó működését amikor odalépett hozzám egy fiatal srác és elkezdte részletesen elmagyarázni a rendszert, a tapasztalataikat. Meglepően mindent tudott róla, kicsit már én éreztem magam zavarban hogy kérdezek, mindenki tőlem szokott kérdezni bármilyen biciklis kütyü működéséről 🙂 Szóba kerültek ezután a hajtókarok is, tavaly volt egy elvágott Dura-Ace hajtókar, hiányoltam hogy nincs kint (aki csak ezért menne annak csalódás lesz :D). Elmesélte hogy volt szerencséje látni a gyártást, és az a hajtókar két vékony lemezből ragasztással készül, ellenben az XTR hajtómű már egy csőből amit több lépésben sajtolnak. Beszéltünk még sok dologról, így kíváncsi lettem hogy mégis mivel foglalkozik a cégnél. Hát ő az ügyvezető 🙂 Azt hittem csak viccel, de másodszorra is komolyan ezt állította. Szóval hát ami miatt legjobban ez a stand tetszett, az ez a kis történet, hatalmas elismerés részemről (csendben megjegyezném hogy ez a normális hozzáállás, csak nem mindenhol lehet tapasztalni ezt). Természetesen nem azt mondom hogy máshol nem lehet hasonlóan felkészült emberekkel jót beszélgetni, de ha valamit kiemelnék, akkor ez az.
Na de akkor jöjjenek a képek egy-egy kis körítéssel, hiszen ez itt a lényeg.
Kezdjük valami viccessel: két idős néni jól megragadta a kiállítás lényegét és a Smart belső terét nézegették 🙂 Hát jót mosolyogtam rajtuk, nem szóltam nekik, de itt a kocsi elejénél és hátuljánál látható bicikli tartót kellett volna nézni…. Nem szóltam nekik, láthatóan így is élvezték a kiállítást.
Ahogy az várható volt, idén a tavalyinál is több fatbike volt, lassan minden gyártó kínálatába bekerült ez stílus. Az elektromos rásegítés is egyre általánosabb, talán az árak is csökkennek ahogy az eladások növekednek (és a kínai másolási technológia fejlődése is csökkenteni fogja az árat ha bejönnek a használhatóbb megoldásaik). Szóval a következő galéria legyen ennek a két irányvonalnak a képeiből, a fatbike amúgy is sokszor elektromos hajtással szerepel.
Az idei év sláger terméke talán a gravel-bike (és barátai) vonal lesz. Ez alatt akár az egyenes kormánnyal szerelt fittness jellegű változatokra, akár a cyclocross verseny gépekre is gondolok, a tavalyi kínálathoz képest jóval több ilyen gép volt kint. Ez egyébként érthető, az átlagember számára kevésbé kihasználható egy országúti, ha csak egy biciklit szeretnél, akkor ez az irány jó lehet. Ezen a vonalon lassan csak tárcsafékes gépeket lehet látni, a felni fék kikopott innen is, és ez a trend szép lassan szivárog be az országúti vonalra is. Az országúti vonalon természetesen a carbon anyag és aero formák domináltak a felső kategóriás modelleken ahogy ez már évek óta alakul. Itt egyre inkább nem csak a súly és a teljesítmény dominál, a kényelemre is egyre nagyobb súlyt fektetnek a gyártók. Szerencsére páran felfedezték hogy a kecses acél váznak még mindig van helye a piacon, így ebből is tudtam szemezgetni. Szóval a következő galéria szóljon a mindenféle vékony kerekes csodákról.
Ami a MTB vonalat illeti, nagy meglepetések nincsenek. A 29er és 27,5 kerékméret teljesen kiszorította a 26-os darabokat, már a lejtőzésre szánt darabok is 27,5-el készülnek. Nem is láttam talán 26-os MTB bicót a kiállításon… A 29-es méret már teljesen elfogadott, nem tűnik esetlennek, a vázak geometriáját nagyon szépen hozzáfaragták a gyártók pár év alatt (és a szemünk is megszokta). Itt bejött a képbe még a 27+ kerékméret is ami a pufi 27,5 lényegében. Ez amúgy egész jól mutat, ha olyan helyen laknék ahol indokolt a nagyon ballonos kerék, akkor ezt választanám (de nem lakok olyan helyen, és nagy valószínűséggel Te se). Az XC vonalon elöl a 2 lánctányér tűnt általánosnak, de sok bringát 1 lánctányéros szettel szerelnek. A 3 lánctányér már csak az alsóbb szegmensben jellemző. Nem kifejezetten újdonság a vázban vezetett bovdenezés/elektromos kábelezés, de lassan ez is alapnak mondható MTB vonalon, pár éve ez még nem volt azért így.
Városi és túra vonalon a kényelem, a szép színek és a praktikum a meghatározó ahogy ez már évek óta megszokott. Ezen a vonalon látványos változások nincsenek, itt inkább a kiegészítők dominálnak talán. Sok helyen lehetett szíj hajtásos városi bicikliket látni, bár nem olyan látványos az előretörés mint ahogy ezt gondoltam volna pár éve. A városi és túra bringák gyakran agyváltóval készülnek, ez változatlanul trend idén is. Az összecsukható biciklik királya talán még mindig a Brompton. Egyébként ha lenne biciklis-kártya, akkor nyeregcsőhosszban ők lennének az autós kártya Bugatti Veyron-ja végsebességben 🙂 (lásd kép)
Nem kizárt, sőt a kiállítók és a biciklik száma alapján szinte biztos hogy van amit kihagytam. Azt javaslom, hogy ha érdekel a téma, akkor mindenképp látogass ki a kiállításra, a hétvégén úgyse lesz túl jó idő, így ennél jobb programot nehezen találhatsz. Vasárnap újra kimegyek, de addig is várhatóan folytatása következik a cikknek az alkatrészek és kiegészítők elemzésével.
UPDATE: folytatás erre